A körülötted rejlő
titkok mélyen ülnek.
Rejtve a múlt misztériuma.
Keresd azt kulcsaimmal,
És biztosan megtalálod az utat.
A hatalomhoz vezető kapu rejtve
De aki eléri rajta átmehet.
Tarts ki a sötét ösvényen.
Juss túl a sötétség lakóján.
Emeld tekintetedet
a Fény síkjára,
És a Fénnyel egy leszel.”
Thoth
Most
tovább vezetlek titeket azon az úton, mely az egy igaz Szerelmetekkel
való eggyé-válás igaz örömét és valóságát hozza el nektek.
Ehhez
nem is kell mást tennetek, „csak” elengedni minden eddig gondolt és
gyakorlott módozatot, a görcsös akarást arra vonatkozólag, hogy egy
másik emberi lényt birtokolni akarjatok. Mert mint azt az előzőekben
kifejtettük, ez teljességgel lehetetlen. De a törekvés, hogy te magadhoz
akarsz kötni valakit, bármilyen indokból, akár szeretetből, akár
kényelemből, akár biztonságodat csak így látod teljesnek, eltávolít
attól a csodálatos élménytől, amiben részed lehet, ha ezeket a
kötelékeket elengeded. Mert ezek kötelékek, és nemcsak a másikon, hanem
rajtad is.
Tehát először is látnod kell és át kell érezned annak a csodáját, hogy
valakivel meghitten úgy vagy együtt, hogy nem akarsz tőle semmit, nem
vársz el tőle semmit, csak elfogadod a lényét, úgy ahogyan van. És nem
keresed benne a hibát, hogy miben és hogyan lehetne rajta javítani, hogy
neked megfelelőbb társad legyen. Nem, nem. Ezt a hozzáállást most
rögtön meg tudod szüntetni, ha elképzeled, amit most eléd tárok.
Mert ami most csak szavakban is következik, átélhető, bizony. Mégpedig
nem csak nekem és kicsi társamnak, hanem bárkinek, aki az egy igaz
szerelem vonzáskörébe lépett, aki átlépett azon az illúzión, hogy
birtokolni vagy magadhoz kötni lehet bármely lelket, vagy lényt.
Tehát, az eggyé-olvadás azt jelenti, hogy a másik feledet, akit eddig
kívül kerestél és persze nem nagyon találtál meg, csak másolatokat
belőle, belül, a belső lényedben látod vendégül. Ott belül, a szíved
legmélyén tudsz vele találkozni, ha megteremted ehhez a feltételeket.
Mik ezek a feltételek? Nem sok, de azért van néhány.
Először is önmagad végtelen és feltétel nélküli szeretete. Mert hogyan
is szerethetne téged bárki más, ha te nem szereted magad. És ez azt is
jelenti, hogy szereted minden eddigi tettedet, a nem-tetteket is
beleértve, amikor nem tettél meg valamit, pedig utólag látod, hogy jó
lett volna. Aztán minden olyan negatív gondolat elengedése önmagadról,
amit mások vagy te magad ültettél gyönyörű kis fejecskédbe azzal
kapcsolatban, hogy te mit érdemelsz, vagy milyen is vagy. És harmadszor a
feltétlen bizalom, ami azt jelenti, hogy bízol saját magadban, a saját
szívedbe helyezed ezt a bizalmat és tudod, hogy bekövetkezhet az a
csoda, hogy másik feled megérkezik és eggyé válik veled. Lehet ő testben
is a földi életben, téged keresve. De lehet, hogy nincs testben, mert
ezt választottátok, hogy most így találtok egymásra. Ezt meg fogod
érezni abban a folyamatban és annak a részeként, amit majd elindítva
megtapasztalsz. Mert neked kell ebben az irányban elindulnod, azzal hogy
ezt a hiányt, ezt az űrt felismered és már nem táplálod pótszerekkel.
És akkor a vonzás egyszer csak akkora lesz, hogy a másik feled
megjelenik. És ez csodálatos lesz és mindkettőtök számára felemelő és
rendkívül izgalmas.
Tedd meg bátran az első lépéseket, képzeld el, hogy ez lehetséges és adj
neki energiát, küldd el a jövőbe és meglátod, valóra válik.
Holnap folytatjuk, addig is jó utat mindenkinek önmagába, egyre mélyebbre és mélyebbre …
"Tudd,hogy lelked előbb meg kell tisztítanod a sötétségtől,
és a fény kapuján átkelhetsz.
Ezért úgy rejtem el a titkokat,hogy bármikor rájuk lelj.
Bár szálljon sötétség az emberre,az útmutató Fény mindig felragyog.
Sötétbe rejtve,szimbólumokkal fátyolozva találod meg a kapuhoz vezető utat.
Az ember a jövőben a misztériumokat megtagadja,ám a kereső az utat megtalálja"
Atlantiszi Thot :)
Idézetek
Ha az út, amelyen jársz,
állandóan fájdalmat
okoz neked,
akkor az nem a te utad.
Aki álmodott, álmodik
tovább.
Nem mond le a
csábító mélységről,
a kifürkészhetetlen
vonzásról,
tiltott vidékre
merészkedik,
megkísérli megérteni
a felfoghatatlant,
látni a láthatatlant
újra meg újra
visszatér hozzá,
elszántan nekifeszül,
lép egyet előre,
aztán még egyet;
így hatol be az
ismeretlenbe,
hogy ott a végtelen
gondolatok
elképesztő bőségére
leljen.
Vers
Kék várost álmodtam,
Hol kékek a hegyek.
S láttam magamat,
Ahogyan feléd megyek.
Kék sugár csorgott
Az ég felől
A bevonta kékkel
Az ébredőt.
Kék volt a szemed,
A mosolyod,
A kezed,a lépted,
S a homlokod.
Kék volt a föld és
Remegett
Kék hegyek,
Kék szél,
Tekergett.
Kék volt a csókod,
S égetett....
Kék lángba borult,
A képzelet.
Kék nap szórta Ránk,
Kék sugarát
Kékkel vonta be,
Az egész ruhád.
Kék volt a gondolat,
Mely fent lebegett,
S kéknek láttam magam,
Ahogy feléd megyek.
