A körülötted rejlő
titkok mélyen ülnek.
Rejtve a múlt misztériuma.
Keresd azt kulcsaimmal,
És biztosan megtalálod az utat.
A hatalomhoz vezető kapu rejtve
De aki eléri rajta átmehet.
Tarts ki a sötét ösvényen.
Juss túl a sötétség lakóján.
Emeld tekintetedet
a Fény síkjára,
És a Fénnyel egy leszel.”
Thoth
, Eckhart clearly idefnes, with excellent examples, how our identification with the ego (and not the ego itself, mind you) keeps us from simply being in the present and instead tied to thoughts, concepts, mind-stuff, endless identification with people, places, and things. He shows us the many forms and faces that the ego takes up, and shows us the fallacy of identifying with forms in the first place. To identify so completely with form is to identify with that which is doomed to extinction, causing us loss and sadness. Wouldn't it be better if we simply observed things from an aware state, and not get so caught up in them? This is Eckhart's goal, to get us to a place where we can see the benefits of raising our awareness, and actually wanting to do so. Ah, easier said than done, I hear you say. Within the pages of A New Earth, Eckhart gives us precisely the tools we need to recognize and become aware of own folly. From that higher state of awareness, the flowers of enlightenment can bloom. And voila, a New Earth is born. I find this book a great comfort.Help other customers find the most helpful reviewsa0Was this review helpful to you?a0 | a0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]
"Tudd,hogy lelked előbb meg kell tisztítanod a sötétségtől,
és a fény kapuján átkelhetsz.
Ezért úgy rejtem el a titkokat,hogy bármikor rájuk lelj.
Bár szálljon sötétség az emberre,az útmutató Fény mindig felragyog.
Sötétbe rejtve,szimbólumokkal fátyolozva találod meg a kapuhoz vezető utat.
Az ember a jövőben a misztériumokat megtagadja,ám a kereső az utat megtalálja"
Atlantiszi Thot :)
Idézetek
Ha az út, amelyen jársz,
állandóan fájdalmat
okoz neked,
akkor az nem a te utad.
Aki álmodott, álmodik
tovább.
Nem mond le a
csábító mélységről,
a kifürkészhetetlen
vonzásról,
tiltott vidékre
merészkedik,
megkísérli megérteni
a felfoghatatlant,
látni a láthatatlant
újra meg újra
visszatér hozzá,
elszántan nekifeszül,
lép egyet előre,
aztán még egyet;
így hatol be az
ismeretlenbe,
hogy ott a végtelen
gondolatok
elképesztő bőségére
leljen.
Vers
Kék várost álmodtam,
Hol kékek a hegyek.
S láttam magamat,
Ahogyan feléd megyek.
Kék sugár csorgott
Az ég felől
A bevonta kékkel
Az ébredőt.
Kék volt a szemed,
A mosolyod,
A kezed,a lépted,
S a homlokod.
Kék volt a föld és
Remegett
Kék hegyek,
Kék szél,
Tekergett.
Kék volt a csókod,
S égetett....
Kék lángba borult,
A képzelet.
Kék nap szórta Ránk,
Kék sugarát
Kékkel vonta be,
Az egész ruhád.
Kék volt a gondolat,
Mely fent lebegett,
S kéknek láttam magam,
Ahogy feléd megyek.