 | Thoth |  |
| A körülötted rejlő
titkok mélyen ülnek.
Rejtve a múlt misztériuma.
Keresd azt kulcsaimmal,
És biztosan megtalálod az utat.
A hatalomhoz vezető kapu rejtve
De aki eléri rajta átmehet.
Tarts ki a sötét ösvényen.
Juss túl a sötétség lakóján.
Emeld tekintetedet
a Fény síkjára,
És a Fénnyel egy leszel.”
Thoth | |
 |  |  |
| Top dicséretek | |
| | Megkülönböztető jelzések |  | I Farkas |  | I Tomcsika |  | I Ekhan | | Szerelem |  | I Ekhan, II Sky |  | I Szuzi, II Farkas |  | I Farkas |  | I Sky, II Farkas | | Étel |  | I nagy68sanyi |  | I Léria |  | I Alienhunter |  | I vieces |  | I DanielJackson |  | I vieces | | Pozitív |  | I harmony |  | I Sky |  | I Tomcsika, II Léria, III Klosy, Szuzi, Alienhunter |  | I Ekhan, II pity, III Caius, vieces | | Állatok |  | I Szuzi | | Dolgok |  | I Alienhunter | | Gazdagság |  | I nagy68sanyi |  | I DanielJackson |
| |
| | |
|
 | |  |
| Nyitólap » 2010 » Augusztus » 13 » Eggyé-válás igaz szerelmeddel II.
1:15 PM Eggyé-válás igaz szerelmeddel II. |
Kedveseim!
Mint
tegnap ígértük, ma tovább vezetünk benneteket az egy igaz
Szerelmetekkel való találkozás útján. Egy kicsit máshonnan indulunk mint
tegnap, egy kicsit más stílusban is fogunk beszélni, de az úticél
ugyanaz. Mert nagyon sok ösvény van és Ti is választhattok, hogy
melyiken indultok el.
Jöjjön tehát a következő kép, a következő színes kavalkád, melybe
belemerülve majd látni fogjátok, hogy a Szerelem mennyire áthat
mindeneket, hogy Szerelem nélkül nincs élet, és hogy mindaz a teremtő
erő, ami bennetek szunnyad ebből eredeztethető, ebből származik.
Képzeljetek el egy csodálatos karnevált. Mindenki szebbnél szebb
ruhákban pompázik, csodálatos álarcok és csengő nevetés mindenütt. Csak
egy ember, egyetlen egy van meztelenül, aki félve és szorongva néz a mai
este elébe, mert nem szeretne már többé álarcot magára venni, mert nem
szeretne már többé olyan ruhákba bújni, melyek idegenek az ő lényétől,
az ő igaz önvalójától. Mást szeretne, mégis nyomasztja a külsőségek
nagy-nagy nyomása, azt hogy neki meg kell ott jelennie. Szeretne már
kibújni e kötelezettség alól, de vajon megteheti-e. Lehet-e ő egyedül
meztelen. Lehet-e ő úgy ott, hogy önmagát, saját belső lényegét és
lényét adja és „játssza el”. Vajon a többiek mit fognak róla gondolni,
és fontos-e, hogy mit gondolnak. Ezen tépelődik a drága és nem tudja,
csak érzi a választ. Azt, hogy neki ebből a drámából és ebből a
karneválból már végképp elege van, már annyiszor végigcsinálta, annyi
jelmezben páváskodott, annyiszor tettette a mosolyt és a vidámságot.
Mikor jön végre el Ő, akivel mindezt már nem így, hanem másképpen,
átlényegülve lehetne átélni, aki érti és hallja a jelmez mögött megbújó
valódi éneket is. A dalt, a dallamot, aki megbújik a jelmez alatt.
És akkor hirtelen megjelenik előtte valaki … Nem is érti, csak figyel,
próbálja bemérni szemeivel, de nem látja, inkább csak érzi. Érzi, hogy
valaki még ott van vele, aki ugyanezt gondolja, de számára
megfoghatatlanul létezik csak. Talán csak a fantáziáiban? Érzi, hogy
nincs egyedül és ez a másik, aki ott van most és belelát a gondolaiba,
megszólal. Nem kívül, hanem belül, ott a szívében. „Kedvesem, Én
megértelek és nagyon szeretlek, úgy ahogyan vagy, jelmezek és maszkok
nélkül, te vagy az én jegyesem és Én soha de soha nem hagylak el többé.
Mindig veled vagyok, itt belül. Bármikor kapcsolatba tudsz velem
kerülni, csak gondolj rám, gondolj arra, hogy egyek vagyunk és kérd,
hogy szólaljak meg benned. Ennyi az egész.”
Csodálatos
ez a hang, ilyet még soha nem hallott, messze zengő, mégis finom és
kedves. Talán csak hallucináltam, gondolja. De nem, a hang újra
megszólal. „Bármennyire is nem hiszed el, Én itt Vagyok benned, mert Mi
egyek vagyunk, kincsem, ketten alkotunk egységet és én vagyok a te másik
feled. És nem fontos, hogy mit érzel, vagy gondolsz most erről, mert Én
türelmes Vagyok és mindenekfölött szeretlek és várok, türelmesen várok a
percre, amikor te is akarod, hogy eggyé váljunk.”
És most, hogy e hangot már biztosan tudja, hogy nem az elméjéből jön,
kinyílik a világ, már nem tekint olyan furcsán azokra a jelmezekre,
hanem vágyat érez, hogy újra belebújjon, mert átérzi, hogy az Ő szemével
is látni fogja már a kavalkádot, és hogy ez csak egy játék, mert amit
eddig kívül keresett, az belül van, ott a szíve mélyén.
Kedveseim,
ez a hang mindannyitokban ott van belül, vár arra, hogy
megszólalhasson, hogy meghalljátok. Ő a ti isteni vezetőtök, a másik
feletek, akivel eggyé válva megteremtitek az Új Embert. Azt a lényt,
akik valójában vagytok, mert kettős lények vagytok, mindannyitokban ott
van a férfi és a női isteniség. A belső felismerés és az eggyé válás
vele az első útelágazás, melyhez érve dönthettek, hogy merre tovább.
Egységben belső isteniségetekkel már sokkal könnyebb az út, bármennyire
is emelkedik vagy tűnik járhatatlannak. Mert innentől kezdve már sohasem
vagytok egyedül, és ezt érzitek is.
Mert sohasem vagytok egyedül, csak még nem halljátok kísérőitek és támogatóitok szavát.
Isten veletek, adonai.
|
|
Megtekintések száma: 923 |
Hozzáadta: Sky
| Helyezés: 4.0/1 |
| |
 | |  |
|
| Útmutatás | |
| "Tudd,hogy lelked előbb meg kell tisztítanod a sötétségtől,
és a fény kapuján átkelhetsz.
Ezért úgy rejtem el a titkokat,hogy bármikor rájuk lelj.
Bár szálljon sötétség az emberre,az útmutató Fény mindig felragyog.
Sötétbe rejtve,szimbólumokkal fátyolozva találod meg a kapuhoz vezető utat.
Az ember a jövőben a misztériumokat megtagadja,ám a kereső az utat megtalálja"
Atlantiszi Thot :) | |
| | |
| Idézetek | |
| Ha az út, amelyen jársz,
állandóan fájdalmat
okoz neked,
akkor az nem a te utad.
Aki álmodott, álmodik
tovább.
Nem mond le a
csábító mélységről,
a kifürkészhetetlen
vonzásról,
tiltott vidékre
merészkedik,
megkísérli megérteni
a felfoghatatlant,
látni a láthatatlant
újra meg újra
visszatér hozzá,
elszántan nekifeszül,
lép egyet előre,
aztán még egyet;
így hatol be az
ismeretlenbe,
hogy ott a végtelen
gondolatok
elképesztő bőségére
leljen. | |
| | |
| Vers | |
| Kék várost álmodtam,
Hol kékek a hegyek.
S láttam magamat,
Ahogyan feléd megyek.
Kék sugár csorgott
Az ég felől
A bevonta kékkel
Az ébredőt.
Kék volt a szemed,
A mosolyod,
A kezed,a lépted,
S a homlokod.
Kék volt a föld és
Remegett
Kék hegyek,
Kék szél,
Tekergett.
Kék volt a csókod,
S égetett....
Kék lángba borult,
A képzelet.
Kék nap szórta Ránk,
Kék sugarát
Kékkel vonta be,
Az egész ruhád.
Kék volt a gondolat,
Mely fent lebegett,
S kéknek láttam magam,
Ahogy feléd megyek.
Ismeretlen szerző | |
| | |
|
